Sziasztok!
A bloghoz egyenlőre csak ennyi hozzáfűzni valóm van: Jövőhétre teljesen kijavítom a kinézetet, ez csak átmeneti! :)
Remélem tetszik a Prológus.
xx R.
***
Ajánlat
Kiskorom óta imádom a színészetet. Mindig arról ábrándoztam, hogy egyszer ha nagy leszek, én is benne leszek a televízióba, értem is rajonganak majd az emberek, és elismerik a tehetségem. A reményeim által sokat álmodoztam, így gyakoroltam is a színészetet. Persze csak otthon, meg az iskolába. Ezek által sokat is hazudtam, de később már annyira belejöttem a dolgokba, hogy vagy nem buktam le, vagy már hittek nekem, csak rám kellett nézniük.
A családban egy színész volt mindössze, a nagynéném, akivel életem során talán háromszor-négyszer találkozhattam - teszem hozzá, tizenhét éves vagyok.Nem, nem olyan életem van, mint általában minden ilyen lánynak. Bár népszerű vagyok, nincs sok pénzünk. Nincs nagy házunk, nincs hat autónk. Apám mentősként dolgozik, anyám pedig ápoló nő. Apám révén a nagyszüleimet nem ismerem. Állítólag ők nem örültek a szüleim házasságának, vagyis inkább nekem... Mivel két hónap ismerkedés után édesanyám terhes lett, ezért kellett összeházasodniuk. Igen, becsúszott baba voltam, de szerintük én vagyok nekik a boldogság.
Anyám révén a nagyszüleim pedig teljesen mások. Angliába tengetik mindennapjaikat, és egy egyetemen tanítanak mint énektarnárok. Most éppen náluk nyaralok.
A vágyam, hogy elismert színész nő legyek, és hogy körbeutazhassam Európát. Amerikai vagyok, ott születtem, ott éltem eddig, de szeretnék több országot, több kultúrát is megismerni, de egyenlőre beérem azzal, hogy egy helyi ismert színész képző iskolába járok nyári gyakornokként.
Várom, hogy felfedezzék a tehetségemet, és megismerjék bennem a világsztárt. Nagy elnevezések ezek, igaz? Bizony azok. De nekem elvárásaim vannak, és hatalmas vágyaim, melyeket véghez viszek.
- Rosalie, gyere ide egy pillanatra! - szólított fel az egyik - számomra igen kedves - tanárom, aki nem mellesleg elég híres színész is.
- Fred - mosolyodtam rá bájosan, majd leültem elé egy hatalmas fotelba.
- Lenne egy nagyon nagy feladat számodra. Bebizonyíthatod tehetségedet. Megtudhatja a világ, hogy ki Rosalie Silver. Csak írd ezt alá - tolt elém egy papírt. Nem olvastam el, nagyon hosszú volt, csak láttam, hogy nagy betűkkel a tetejére van írva: Szerződés.
- Mi ez? - tudakoltam meg, de az asztalán heverő tollat azonnal a kezembe kaptam.
- Van egy kis sztár palánta, akit kissé meg kéne leckéztetni. Túl nagy lett a szája, meg az egója. Pimasz, modortalan, és tiszteletlen a nőkkel szemben. Két hete éppen a lányom szívét törte össze... - Köszörülte meg torkát, majd előre dőlt, és összekulcsolta ujjait. - Írd alá. Annyi a dolgod, hogy elcsábítsd. Verd át, legyél vele mézes-mázos, aztán ejtsd pofára - vágott egy grimaszt.
- Freddy, ez nagyon csúnya dolog lenne - ráztam meg a fejem. - Én ilyenekbe nem vehetek részt.
- Megütötte a lányomat - kiáltott fel.
Bennem forrni kezdett a vérem. Megütni egy nőt? Egy fiatal lányt? Ahogy tudom a főnök lánya körülbelül velem egy idős. Ráadásul ez egy nagy lehetőség számomra...
Mire vársz te ostoba? - Jelent meg vállamon egy kis ördög. - Írd alá, erre vártál!
De hiszen tönkre tennéd valaki életét! - Jelent meg másik oldalamon egy angyal.
Ugyan! Megütött egy lányt, megérdemli a büntetését! És neked is szép életed lenne utána! - Felelt a kis ördög.
Döntöttem. Azonnal a szerződés végére firkantottam a nevemet, majd Fred felé fordultam.
- Ki is ez a srác?
- Harry Styles.
